„Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.”
Márai Halotti beszédének sorai fájóan aktuálisak, amikor egy hosszú élet után búcsúzunk egy olyan kollégától, akinek már a tanítványai is az 50-es, 60-as éveikben járnak.
Mann Viktorné Rózsika 1963-tól tanított a Herman Ottó Gimnáziumban magyar-történelem szakos tanárként. Műveltsége, olvasottsága, kulturális igényessége szelíd, megértő, halk szavú egyéniséggel párosult. Nehéz életet mért rá a sors, de türelemmel és alázattal vállalta a próbatételeket. A hűség jellemezte az életét, hűséges volt a tanári hivatásához, az első és egyetlen munkahelyéhez, családjához, szeretett férjéhez, testvéreihez. Korai nyugdíjazása után gimnáziumunk mai épületében már nem tanított, de hosszú nyugdíjas évei alatt lélekben mindig hermanos maradt.
Emlékét megőrizzük.
