Nekrológ

A minap kaptuk a hírt, ismét eltávozott közülünk egy régi kolléga, Szöllősi Lászlóné Olasz Borbála. A régi Herman meghatározó tanáregyéniségét vesztettük el vele. Életének 88 éve alatt megadatott számára a teljesség: anyaként, feleségként, tanárként, barátként, kollégaként teljes életet élt. Aktív pályafutását befejezve élvezhette a hosszú nyugdíjas lét harmóniáját.
Diákjai közül a legutolsók is az ötvenes éveikben járnak, a vele együtt dolgozó kollégái közül már a legfiatalabbak is nyugdíjba készülnek.
Emlékét felidézve egy kolléga soraival búcsúzunk tőle:
„Csodálatos ember, csodálatos pedagógus volt. Csak szeretni tudott és segíteni. Állandó mosolya beragyogta a tanárit és a tantermeket. De szigorú is volt, mert nagyon szerette a történelem szakját és a pedagógus hivatását. Tudást és emberséget adni, erre született.”

Drága Borika Néni!

Egykori diáktársaim nevében szeretnék tiszta szívemből köszönetet mondani Neked azért, hogy tanítványaid lehettünk, hogy életednek részesei lehettünk. Kilencedikes diákként tőled tanultuk meg, hogy hogyan kell nagyon precízen bekezdésekre tagolva, alá-fölé-rendeltségi viszonyokat figyelembe véve, egy ujjnyival kijjebb, beljebb írva jegyzetelni, majd tőled tanultuk meg a rendkívül alapos minden részletre kiterjedő, összefüggéseket kutató igényes tanulást, és tőled láttuk, hogy milyen minden nap derűsen, csinosan, megjelenni az iskolában, ahol minden veled eltöltött percünk és tanóránk megbízható, kiszámítható és bizalommal teli volt. Biztonságot és biztos tudást jelentettél számunkra éveken keresztül.
Aztán teltek az évek és nemsokára már csak négyévenként találkoztunk, vagy esetleg egyszer – egyszer telefonon beszéltünk. Ha rád gondolok, mindig látom kedves lényedet, ahogy érettségi találkozókon ülsz előttünk és precízen jegyzeteled megszületett gyermekeink nevét, majd összesíted a „gyermek-létszámot”. Mosolygok ma ezen, de közben mindannyian tudjuk, hogy Te nem csak a családod és nem csak a munkahelyed, hanem egész Magyarország sorsát is mindig őszintén a szíveden viselted. És mindig hittél bennünk, felnövő nemzedékben, és mindig biztattál minket, hogy bátran tegyünk hozzá a világhoz még egyet, esetleg még többet, amennyi a mi erőnkből telik.
Az utóbbi években már csak telefonon beszéltünk, de mindig nagy örömmel hallgattam derűs hangodat, pedig nem volt minden egyszerű és könnyű körülötted. Rendíthetetlen hited, bizakodó hozzáállásod, barátságos, kedves, mosolygós lényed örökre velünk marad.
Egyik kedvenc íród, Wass Albert írta:
Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be… Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.
Drága Borika Néni! Úgy gondolom, Te beteljesítetted ezt a titkos küldetést, Te minden tőled telhetőt megtettél értünk ezen a világon. Most rajtunk a sor.