Interjú Tamás Anett spanyol szakos tanulóval

 

Tamás Anettet 3 évvel ezelőtt ismertem meg és kezdtem el tanítani. Mind szaktanárként, mind a spanyol munkaközösség vezetőjeként érdeklődve figyelem pályafutását, és a spanyol nyelv iránt érzett, mondjuk úgy, megszállottságát. Anettet nem lehet nem észrevenni. Pár héttel ezelőtt leültünk beszélgetni és arról faggattam, hogy miért a spanyol kéttanos szakot választotta és hogyan éli meg immár végzős diákként.

  

Montvajszki Anita: - Hogyan jutottál a Hermanba?

Tamás Anett:- Meglepő módon semmilyen kapcsolatban sem álltam a spanyol nyelvvel. Talán két szót, ha tudtam spanyolul. Mindössze annyit, hogy ’Hola’ és ’Adiós’.  Új nyelvet szerettem volna tanulni, valami különlegeset, és felsőfokú nyelvvizsgát szerezni. Úgy gondoltam, hogy Magyarországon nagyon sokat nyerek majd a spanyol nyelvvel, és olyan pluszt kapok, ami a későbbiekben is megtérül. Az a tény, hogy bekerültem, a szerencsének is köszönhető, hiszen fellebbezéssel vettek föl. De az ösztöneim mindig azt súgták, hogy ide kell jönnöm. Ha valakinek elmondom Spanyolországban, hogy spanyol szakon tanulok középiskolában, teljesen meglepődnek és nagyon különlegesnek tartják. 

 M. A. :- Milyenek voltak a kezdetek? 

T. A. :- A 0. évben, amikor Lucía Barcia anyanyelvi lektorral volt az első óránk, kisebb sokk ért. Semmit nem értettem, értettünk. Emlékszem, hogy a spanyol abc-vel kezdtük. Majd fokozatosan építettünk föl mindent a nulláról. Nulladikban és 9.-ben Takács Márta tanárnőtől kaptunk nagyon jó alapokat, de nagyon kemény volt az előkészítő év. A 0. év végén volt lehetőségem életemben először Spanyolországba, Tossa de Marba utazni. Ekkor döbbentem rá, hogy még jobban akarom tanulni ezt a nyelvet. Bosszantott, hogy nem úgy tudtam kifejezni magam, ahogy szeretném. Ezen felül a nyelvtanfolyam helyi anyanyelvi tanárok vezetésével történt, az órák inkább civilizációs és kommunikációs anyagra épültek, voltunk flamenco esten, és megismerhettük a tapas világát. Ez a katalán út nagyon kellett ahhoz, hogy rájöjjek, csak ezzel akarok foglalkozni, akkor szerettem bele Spanyolországba és a spanyol gasztronómiába véglegesen. 

M. A. :- Most vagy 12.-es, mit mondanál a 9., 10., 11-es évekről? 

T. A. :- A következő években mindig hatalmas élmény volt részt venni az ENIBE-n, részt vettem a Juvenes Translatores nevű versenyen is, valamint egy alkalommal Budapesten a Cuentacuentos mesemondó esten előadtam egy mesét Germán Bernardo (spanyol tanár) meghívására. Úgy érzem a 11. év nagy ugrás volt számomra, mert már stabil nyelvtudással rendelkeztem és mertem jobban beszélni. Illetve, 11-12-ben több lehetőségem volt megmutatni magam. Emlékszem a nagykövet úr látogatására is, amikor egy Lorca idézettel köszöntünk el tőle. 

A spanyol napokon aktívan részt veszek, a spanyol gasztronómia fanatikusa vagyok, így gyakran készítek tortillát, turrónt, churrot, nem csak az iskolában, de otthon apukám kifejezetten igényli is. 

M. A.:- Ha ma újra 8. osztályos lennél, ugyanilyen döntést hoznál? Spanyol szakra jelentkeznél? Van-e olyasmi, ami esetleg nem az elvárásaid szerint alakult? 

T.A. :- Továbbra is úgy gondolom, hogy ma is ezt a döntést hoznám. Sőt, szerényen szólva, szerintem ezt a szakot egyenesen nekem találták ki. Persze vannak nehéz pillanatok, amikor pl. 30 oldalt kell megtanulni egy spanyol történelem témazáróra. Vagy a matek tz-re, jaj, csak essek túl rajta…. Általános iskolában például nem tudtam volna így venni az akadályokat. 

Ez a két tanítási nyelvű képzés mindent megadott. Történelmet, civilizációt és matematikát tanulunk spanyolul. Estela Céspedes fakultáción leadja spanyolul a magyar történelmet, már utólag bánom, hogy nem vettem fel ezt a tárgyat. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy a matematikát idegen nyelven tanuljam, ma már viszont meg sem tudnám írni magyarul az érettségit. Jól fel vannak építve az órák, csak a diákon múlik, hogy ebből ki tudja-e hozni a maximumot. 

A kéttanos spanyol képzés nagyon magas szintű, mindenkit meglepett Spanyolországban, hogy csak 4 éve tanulom a nyelvet. Ők örülnének, ha így tudnának angolul. Az egész képzésről azt tudom mondani, hogy nagyon jó a rendszer, jól össze van fogva, minden tanár lelkiismeretes, korrekt és egyben partner. Minden tanárunk számára az a cél, hogy megismerjük a kultúrát, és megtanítsa nekünk az emelt szintű érettségihez szükséges tudást. Úgy gondolom, hogy a diák minden lehetőséget megkap, hogy jól teljesítsen és ezt az eredmények is mutatják. A tanáraim és az ő inspirációjuk nélkül nem érhettem volna el ilyen eredményeket. 

M. A.:- A Spanyol Nagykövetség minden évben hirdet pályázatot, amelyen a jól tanuló, a spanyol kultúráért elhivatott tanulókat díjazzák. Tavaly ezen a pályázaton 2. helyezést értél el. Mesélj erről valamit. Mi volt a nyereményed?  

T. A.:- Amikor lehetőség nyílt erre a pályázatra, összefűztem minden addigi referenciámat a spanyol tanulással kapcsolatban: ENIBE, Tossa de Mar, versenyek, spanyol napok, mesemondó est. 

Meglepődtem, hogy második lettem, és nem gondoltam, hogy díjra érdemesnek találják. Már a nagykövetségen is hatalmas élmény volt lenni és a nagykövettől személyesen vehettem át a nyereményt. A nyeremény között volt egy baszk étterembe szóló étkezési utalvány, ahol már többször is jártam, könyv és nyelvtanfolyam.  10 spanyol város közül választhattam: Madrid, Barcelona, Málaga, Salamanca, többek között. Estela Malagát javasolta, ami egy tengerparti város, de Anita tanárnő meggyőzött, hogy Salamancába menjek, még annak ellenére is, hogy egyáltalán nem a tengerparton van és a város maga is kicsi. Viszont azzal győzött meg, hogy aki a kasztíliai spanyolt akarja tanulni, arra a salamancai egyetem való. Így esett a választásom, tanárnőre és belső ösztöneimre hallgatva, a salamancai nyelvtanfolyamra. 

M.A.: - A salamancai nyelvtanfolyamot mennyire ítéled meg hasznosnak? És milyen volt az ott tartózkodásod? 

T.A.: - A kurzus intenzív volt, a B2 csoportot választottam, napi 4 tanóra volt egy teljes héten át és rengeteg házi, napi 3-6 oldal. Az egy hét alatt nagyon alapos nyelvtani áttekintést végeztünk, hasznos volt. A szállásadó család is kedves volt. Szoros kapcsolat nem alakult ki, bár a hölgy istenien főzött: házi flan (vanília puding), paella, bacalao (tőkehal). Az egyik nap elutaztam Segoviába, teljesen beleszerettem. Az a helyzet, hogy mindig mindenbe beleszeretek Spanyolországban. J Jó lenne ott élni. 

M. A.: -Képzelem, én ugyanígy érzek Spanyolország iránt, jó lenne ott élni. Hogyan hatott rád ez az élmény? 

T. A.: - A nyarat Tudelában töltöttem egy spanyol családnál, ahogy hazajöttem Salamancából, elkezdtem érdeklődni, hogy milyen módon juthatnék ki ismét Spanyolországba. Estela ajánlott nekem egy weboldalt, ahol különböző nyári munkák közül válogathattam. Így kerültem az 5 éves ikrekhez aupairnek. 

Tudela Navarra tartományban van. Navarráról csak Pamplona jutott eszembe, a hely, ami a bikafuttatásáról híres, így a családnak köszönhetően részese lehettem a San Fermínnek.  Nekik hála szép lassan megismerhettem Navarrát, voltunk San Sebastianban, átmentünk a francia oldalra, Biarritzba… és hát az a sok csodás falu. A Moncayo hegyre is felmásztunk, és 2305 méteren ebédeltünk a helyi étteremben. Elvittek még a Las Bardenas sivagatba, az Olite Disney kastélyba. Szóval rengeteg élményben részesültem. Összesen 2 hónapot tölthettem velük. Egy újabb löketet adott nekem ez a nyár. 

Velük töltöm a téli szünetet is, és megkértek, hogy ha lenne kedvem, menjek jövőre is. Az érettségitől függ, hogy mikor megyek ki újra. 

M. A.:- Milyen 12. évfolyamos, végzős diáknak lenni? Akadnak teendőid?

T. A.:- A spanyol-magyar két tanítási nyelvű képzés 30. évfordulója alkalmából fordítottam mesét, ami jól hangzott magyarul, viszont nem hangzott jól spanyolul, így újra át kellett írnom spanyolra, tehát nehéz volt, de nagyon élveztem. Elküldtem a spanyol családnak és a gyerekeknek is nagyon tetszett. Megfordult a fejemben, hogy szívesen foglalkoznék másodállásban műfordítással. 

Az írás jelenleg nagyon fontos az életemben. A Roland Kiadóval dolgozom, már megjelentették a mesekönyvem Nyomozós Állatmesék címmel, manapság várnak tőlem újabb próbameséket, várom az elbírálásokat.

Részt veszek a Pázmány Egyetem spanyol pályázatában is. Munkám címe Hungañol, amelyben azt taglalom, hogy milyen spanyol kifejezéseket vettünk át a magyar nyelvben, és ezeket hogyan alkalmazzuk. 

Az OKTV-re nagyon sokat készültem, készültünk tanárnővel, tavaly is végig jártam az előkészítő órákra, Clara Salvador spanyol lektor is sokat beszélget velünk a 8. órában. A vizsga során 3 órán keresztül nagyon nehéz aktívan koncentrálni, miközben már írtam a megoldásaimat, átírtam még talán a jó megoldásokat rosszra, teljesen elfáradtam benne. Nagyon örülnék, ha a második fordulóba bekerülhetnék, hiszen ez még nehezebb az emelt szintű érettséginél. 

Apropó, év vége… Hadd’ mondjam el mi lesz a ballagási ajándékom.  Május 26-án Álvaro Soler koncertet ad Madridban. Az emelt spanyol szóbeli érettségire hogyan lehetne ennél jobban készülni, vasárnap koncert, kedden hazajövök, rá következő kedden pedig emelt szóbeli. 

M. A.:- -Élni tudni kell! Mik a terveid a jövőre nézve? 

T. A.:- Idén is a lehetőségeket keresem. A romanisztika szakirány a cél, tudom, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben. Ha nem is  romanisztika, latin, spanyol, filozófia, civilizáció, katalán Szegeden, vagy még szóba jöhet Pest. Úgy érzem, ki tudnék teljesedni ebben az irányban. Szívesen dolgoznék a Spanyol Nagykövetségen, nem tudom, oda milyen képzettség kellene, szabadbölcsészet? Kommunikáció és médiatudományok, nyelvek… 

M. A.:- Anett, én azt mondom, hallgass továbbra is az ösztöneidre és úgy majd jó lesz. Remélem, megtalálod a helyed a jövőben is és minden spanyollal kapcsolatos álmod valóra válik. 

2019. 01. 02. 

Montvajszki Anita