Bükki Matektábor 2016. október 6-7.

rmal" style="margin-bottom: .0001pt; text-align: justify;">A matekról senkinek nem jut eszébe a táborozás, azonban a Hermanban, mint tudjuk, semmi sem lehetetlen. Itt a matektábor ünnepi szóösszetétel.

2016. október 6-án megtörtént velünk az, ami minden diák titkos kívánsága... Ellóghattunk az utolsó óráinkról. Persze egyáltalán nem ez a lényeg, tudtuk, hogy egy kalandos és fejtörőkkel gazdag utazás vár ránk. Ugyan már ismertük, hogy mi az a matektábor, de ez most valami másnak ígérkezett. Kisgimnazistaként a Hermanban „táboroztunk”, most nagygimnazistaként  a Bükkbe  mentünk matekozni.

 

Úgy indult a szervezés, hogy gyalog megyünk fel Szentlélekre, de hála a rossz időnek egy különbusszal jutottunk fel táborhelyünkre. Sose örültünk még ennyire az őszi esőnek.

A képre kattintva elérhető a táborban készült képek galériája

Megérkezésünk és a szobabeosztás után elfoglalhattuk kellemesen meleg szobáinkat. Egy kis idő elteltével kezdődött is az első 90 perces foglalkozás. Évfolyamok szerint négy csoportba osztottak minket. Sokan vegyes érzelmekkel és gondolatokkal ültek be az órákra, de hamarosan mindenki rájött, hogy nagyon jól fogjuk magunkat érezni. Mi, 10.-esek egy nagyobb teremben tartottuk az órát, ahol két hosszú asztal körül beszélgetve, akár csapatokba szerveződve összedolgozhattunk. Másként ment a munka, mint a hagyományos padsorokban.

A „tanórákon” javarészt versenyfeladatokat oldottunk meg, amelyek során kifejezetten jó volt a hangulat, tanáraink is sokkal felszabadultabban és humorosabban álltak hozzá a tanításunkhoz. Ezáltal mi, diákok is sokkal vidámabban fogtunk hozzá a matekpéldák megoldásához.

Jó volt matekozni, de azért a vacsorát már alig várta mindenki. Nehéz nekünk a kedvünkre tenni, mert a bőséges adag spagetti a lányoknak túl sok volt, a fiúknak fél fogukra sem volt elég. Működni kezdtek a hagyományos szerepek, a lányok megetették a fiúkat. Vacsora után nem adhattuk át magunkat az ejtőzésnek, mert várt ránk az első csapatverseny. Négyfős csoportokba sorsoltak minket és egy óra alatt kellet végeznünk egy nehezített, számunkra összeválogatott Bolyai-feladatsorral. Sisteregtek a tollak, jártak a fogaskerekek az agyunkban, létrejött az együttműködés, zajlott a kommunikáció, mégse lettünk kész mindennel időben.

Ezután 11 óráig végre szabadfoglalkozás volt, amit mindenki igyekezett kihasználni. Jó hermanos módjára, kártyázással, társasjátékozással, olvasással, zenehallgatással töltöttük az estét. A bújócska és a fogócska csak a véletlen műve volt. A takarodót értelemszerűen komolyan vettük, de a szobákat körbejáró tanárok ezt másként tapasztalták. Szóval minden kisebb baki ellenére, olyan hajnali kettőre már el is csendesedett a tábor.

Másnap reggel karikás szemekkel elbotorkáltunk az étteremig. Ízletes reggeli után, borzasztó korán (reggel 9-kor) kezdődött is az első foglalkozás. Ezen a kora hajnali órán tulajdonképpen a matematikától ébredtünk fel. Versenyfeladat versenyfeladat után, egyenletek egyenletek után („primitív feladatok sora, amiket még a bioszosok is meg tudnak oldani”) érkezett el az ebédidő. Gulyáslevessel a hasunkban értesültünk a  a következő kihívásról. Kúszás, mászás, futás, dobás, ugrás matematikával nehezítve, szóval igazi „agytorna” volt. Hat csapatban jártuk végig az akadályverseny állomásait, ahol 11.-12.-es diákok és tanárok segítettek a kreatív és egyedi feladatok megoldásában.

Egy rövid eredményhirdetés után, nekivágtunk a hazafelé vezető utunknak. Csak nem úsztuk meg a túrázást, Ómassáig rohantunk, hogy elérjük a zsúfolt kék buszt. A kék busz visszahozott a civilizációba. Otthon család, anya, fürdőkád, saját ágy, kispárna - mesék, mesék, mesék a matektáborról.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a szervező- és foglalkozást tartó tanárainknak, Madarász Péter, Kóródi Zoltán, Dudás Imre, Dezsőfi György, Takács Zoltán és Búza Attila tanár uraknak a sok munkát, energiát és türelmet, mert így mindenki élményekben gazdag és különleges programon vehetett részt!

 

Írta: Bachmann Laura, Huszár Dóra és Zsolnai Hanna 10/1 osztályos tanulók