BODONYI ANDRÁS

BODONYI ANDRÁS

 

2012. május 11-én Miskolc „Az év sportolója” díjat adott Bodonyi András volt hermanos tanulónak

2010-ben,  2011-ben, 2012-ben és 2013-banBorsod-Abaúj-Zemlén megye „Az év sportolója” díjat adott Bodonyi Andrásnak.

Legjobb eredményei: 

Felnőtt világbajnoki 7. helyezett kenus (C1 1000 méter, 2018),

U23-as világbajnoki bronzérmes (C1 1000 méter 2016),

U23-as világbajnoki 5. (C1 1000 méter 2017),

Háromszoros ifjúsági maratoni világbajnok (C2 17,5 km 2010, C2 17 km 2011, C1 17 km 2012)

Ifjúsági maratoni vb-bronzérmes (C1 17km 2011),

Felnőtt maratoni vb 5. hely (C2 26,25 km, 2014),

Felnőtt világkupa 8. hely (C2 500 méter, 2013)

 

 “Nem adom fel az álmomat, hogy a Hermant képviselve nyerjek Olimpiát!”

2012. október 11. csütörtök

írta Halasz Henrietta

Iskolánk végzős tanulója, Bodonyi András idén megszerezte harmadik világbajnoki címét is. A kajak-kenu megmérettetésre Rómában került sor szeptemberben, ahol az előző évekhez hasonlóan András sikeresen megvédte címét. A Diósgyőri Kajak-Kenu Sport Club kenusa már 9 éve büszke tagja az egyesületnek, és mind egyéniben, mind pedig csapatban jobbnál jobb eredményeket produkál.

Honnan jött az ötlet, hogy te ezt szeretnéd csinálni?

- Az általános iskolámba, a Kaffka Margit Általános Iskolába jöttek toborozni a Miskolci Sportiskolától. Ez abból állt, hogy megnézték a tesiórákat és kiválasztották az ügyesebben mozgó gyerekeket. Én is köztük voltam, ezért megkérdezték milyen sportágat szeretnék választani. Édesapám sokat járt túrázni, saját túra kenuja is van és ezzel kapcsolatban beszélhettek valamit anyukámmal, amiből nekem a kenu szó nagyon megmaradt. Mivel már előtte is sok sportágat kipróbáltam – többek között az atlétikát, úszást és  focit -,  gondoltam ezzel is megpróbálkozok.
Az első edzésemre véletlenül egy nagyobb csoportba vittek. Nagyon kemény edzésbe csöppentem, de megbirkóztam vele,  már akkor is főként a kihívások motiváltak.

Milyen a kapcsolatod az edződdel?

- Slisz Bélát végtelenül tisztelem; nem csak mint edzőt, hanem mint embert is. Amit itt, Miskolcon véghez vitt a sporttal, annak nem csak az országban, hanem a világon is csodájára járnak. Annak idején 10 év után 7 társammal együtt mi voltunk az első kenusok az egyesületben, velünk indította újra a kenu sportot Miskolcon. Pénz és támogatások nélkül csupán az ő lelkesedésének, a sportág és a gyerekek iránti szeretetének és odaadásának köszönhetően a kezdeti 8 kenusból 5  válogatott – ebből 2 világ-  és magyar bajnok – lett, kettő állt magyar bajnoki dobogón és ma már körülbelül 60 kenust számlál az egyesület. Rengeteget tanultam tőle, nem csak a sportról, hanem az életről is. A kapcsolatunk is rendkívül jó; mondhatni apa-fia viszonyban vagyunk és ez sokszor megkönnyíti mindkettőnk munkáját.

Nem először lettél világbajnok fiatal korod ellenére. Hol, és mikor szerezted meg a korábbi címeket?

- 2010-ben Banyolesben nyertem az első világbajnoki címemet párosban edzőtársammal és jó barátommal, Viola Viktorral. Majd egy évvel később nagy fölénnyel megtudtuk védeni világbajnoki címünket Szingapúrban. Ebben az évben én már egyesben szereztem egy bronzérmet is, és most Rómában ezt sikerült aranyra cserélni.

Az egyéni versenyszámokat kedveled jobban, vagy inkább csapatban érzed biztonságban magad?

- A csapathajóknak és az egyesnek is megvan a maga varázsa. Mindkettő más felkészülést igényel, más a hátránya és más az előnye. Egyesben magára van utalva az ember, de én szeretem ezt a helyzetet, szeretek saját magammal szembenézni, szeretem a kihívásokat amikor egy nálam sokkal gyorsabb egységet kell legyőznöm. Viszont az az élmény amit a páros okoz nap mint nap, az felbecsülhetetlen. Viktorral nagyon dinamikusan, lendületesen evezünk, ahogyan csak nagyon kevesen tudnak a felnőtt nemzetközi mezőnyben, és amikor 9 év közös munkája edzésről edzésre visszaköszön, és egyszerre, teljes harmóniában evezünk, az fantasztikus érzés. Sokat versenyeztem négyesben is, ebben a számban is van egy világbajnoki és egy európabajnoki ezüstérmem, de ebben nagyon fontosak a hajó beállításai és egy 3-4 hetes felkészülési időszak elég nagy része szereléssel telik és nem evezéssel, ezért ezt kevésbé kedvelem. Még megemlíteném a sárkányhajót is – amiben egyébként szintén van világbajnoki címem -, ami egy külön sportág és inkább keleten népszerűbb, de hatalmas buli, mindenkinek nagyon ajánlom. Hatalmas csapat-összekovácsoló ereje van!

A büszkeség mellett mi ösztönöz még arra, hogy ilyen keményen küzdj a győzelemért?

- Nem hinném, hogy a büszkeség ösztönöz. Most sem, és a jövőben sem csak a sporteredményeim miatt fog hízni a májam. Jelen pillanatban arra vagyok büszke, hogy háromszoros világbajnok vagyok, a Hermanba járok, és ha csak hobbiszinten is, de két hangszeren játszom. Ha olimpiai bajnok leszek, akkor sem csak az olimpiai bajnoki címemre leszek büszke. Amióta beleszerettem a sportágba, minden nap találok újabb és újabb célokat, kihívásokat és ezek nagyon jó ösztönzőerőt jelentenek rövidtávon. Hosszútávon viszont az Olimpia adja a fő motivációt.

Ez az utolsó éved a Hermanban, hogyan tudod összeegyeztetni az érettségire való felkészülést és az edzéseket?

- Nehéz összeegyeztetni a kettőt, az edzések sok időt és energiát vesznek el. Iskola előtt, hajnalban is vannak edzések és iskola után, délután is. Összesen heti 8-10 alkalommal edzünk, de szerintem nem is csak ez az, ami hátrányt jelent, hiszen nem csak ebből áll a sportolói lét. Egy sportoló nemcsak az edzés idején sportoló, hanem a nap 24 órájában, és ez nemcsak a testet köti le, hanem az agyat is. Minden gondolatom a kenuzás körül forog, hogy lehetnék még jobb.  Oda kell figyelnem a pihenésre, az étkezésre, az izmok állapotára, a megfelelő minőségű és mennyiségű nyújtásra; tehát egész nap komoly koncentrációt igényel, hogy minden gördülékenyen működjön. Az edzéseken kívül még külön eljárok gyógytornászhoz, akivel nyújtó gyakorlatokat végzünk, valamint masszőrhöz is. Ennyi minden mellett elég nehéz jól teljesíteni az iskolában, de nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy a Hermanban olyan diáktársakat, tanárokat ismerhettem meg, akik mindenben készek voltak segítséget nyújtani és így nagyon megkönnyítették a helyzetem. Végtelenül hálás vagyok nekik, ugyanis nekik is köszönhetem a világbajnoki címeimet, hiszen nemcsak a tanulást könnyítették meg számomra, hanem az életemet és vele együtt a sportot is. Ha ők nincsenek, vagy másképp állnak hozzám, nem lennék, csak egyszeres világbajnok – ugyanis az a plusz, amit ők adni tudnak, az hiányzott volna.  Úgy gondolom,  fel tudok készülni az érettségire, de ez majd igazán csak a vizsgák után fog kiderülni, mennyire sikerült. Jelen pillanatban bizakodó vagyok és kell is a jó érettségi, hiszen nem tehetem föl egy lapra a jövőmet.

Elképzelhető, hogy a 2016-os Olimpián már téged is láthatunk?

- Elképzelhető, sőt, tervbe van véve. Az edzőmmel már most el szeretnénk kezdeni a felkészülést az Olimpiára, el fogjuk tervezni a következő 4 évet úgy, hogy ott lehessünk Rioban. Ehhez még meg kéne teremteni a megfelelő feltételeket szponzorok és a miskolci sportvezetés segítségével. De ha nem támogatnak akkor sem adom fel az álmomat, hogy miskolciként, Miskolcot, a Diósgyőri Kajak-Kenu Sport Clubbot és a Hermant képviselve nyerjek Olimpiát.  Már gyerekkoromban is, amikor megkérdezték, hogy mi leszek ha nagy leszek, mindig azt válaszoltam, hogy: olimpiai bajnok. Azóta is üldözöm az álmomat és fogom is még legalább négy éven keresztül.

 

További kellemes információk: http://www.boon.hu/tag/bodonyi-andras

 

Bodonyi András újra a vízen

Posted by admin On március 10, 2016 0 Comment

Nagyon balszerencsésen alakult az idei felkészülése Bodonyi Andrásnak. Az EDF DÉMÁSZ-Szegedi VEkenusa január elején megsérült, eltört a csuklója, így több hétre kiesett a munkából. A 21 esztendős versenyző begipszelt kézzel sem pihent, ám komoly hátrányba került csapattársaival szemben, így a szegedi kenus csoport portugáliai edzőtáborába sem utazhatott el. András kezéről már lekerült a gipsz, másfél hete pedig újra hajóba szállt. Az első napokban még a Maty-éren tesztelte mire képes a hajóban, csütörtöktől viszont már a Tiszán evez.

Bodonyi András elszántabb, mint valaha

– Nagyon rosszul érintett ez a sérülés, hiszen kemény munkában voltunk, amikor jött ez a baleset és eltört a csuklóm – mondta el portálunknak Bodonyi András. Szerencsére gyorsan túl tettem magam a történteken és már az első percektől kezdve csak a gyógyulásomra koncentráltam. A testemnek jól jött ez a nem tervezett pihenő, az edzéseket pedig sokkal motiváltabban tudtam újra kezdeni. Jó lett volna persze kimenni a többiekkel Portugáliába, de Szegeden is minden adott a felkészülésemhez. Az időjárás már kedvező, tudunk evezni, itt van a konditerem a vízitelepen, úgyhogy lassan teljesen utolérem magam, sőt már most is jól érzem magam a bőrömben. Az elmúlt hetek csak megerősítették a hitemet, a céljaim a kihagyás ellenére sem változtak.

Bodonyi András elsődleges célja, hogy kijusson a nyári U23-as kajak-kenu világbajnokságra, ugyanakkor az olimpia évében – mint minden magyar kajakosnak és kenusnak – neki is ott motoszkál a fejében Rió. A májusi első hazai válogatón sok minden eldől, addig bőven jut ideje arra, hogy felkészüljön a rá váró feladatokra.


Bodonyi András: „Tanulnom és fejlődnöm kell!”

Posted by admin On október 11, 2016 0 Comment

Bodonyi Andrásaz EDF DÉMÁSZ-Szegedi VE 22 esztendős versenyzője U23-as világbajnoki bronzérmet nyert a nyáron Minszkben. A miskolci kötődésű kenus a hazai válogatókon és a magyar bajnokságon is bizonyította, hogy egyre jobb és jobb teljesítményre képes. Bodonyi Andris szezonértékelésében már a jövő is szóba került.

– Újra edzésben?
– Igen – válaszolta nagyon határozottan Bodonyi András, aki hetek óta újra rendszeres látogatója a vízitelepnek! Szeptember közepén újra kezdtük a munkát. Edzőmtől, Vécsi Viktortól öt hét pihenőt kaptam, amit sikerült maximálisan kihasználnom. Sok idő töltöttem a családommal és a barátaimmal, kipihenten tértem vissza a kenuzáshoz.


Bodonyi András újra a vízen

– Ünneplésre is volt idő?

– Természetesen, hiszen a világbajnoki bronzérem megszerzése óriási eredmény volt számomra. Sokat dolgoztam érte az elmúlt idényben.

– A 2016-os szezonnak megvontad már a gyorsmérlegét?

– Nehezen indult számomra az év, hiszen a felkészülés legelején eltört a kezem. Abból az esetből tanulva sikerült újra felépítenem magam. Az első felnőtt válogatón még nem úgy ment alattam a hajó, ahogyan szeretettem volna, de a másodikon már egy nagyon jó pályát tudtam menni C1-1000 méteren. Arról a versenyről kvalifikáltam magam a korosztályos világbajnokságra, ami az év csúcseseménye volt. Hat hetet tudtunk rá készülni, a munka beérett, éremmel tudtunk hazajönni Fehéroroszországból.

– Az eredményeid alapján úgy tűnik, hogy sikerült előrébb lépned 2015-höz képest.

– Igen, én is így érzem! Az elmúlt idényben két nagyon értékes pályát eveztem. A már említett második válogatón a teljesítményem miatt voltam nagyon elégedett, a világbajnokságon pedig a remek evezés mellé még egy bronzérem is párosult. Ezekből tudok építkezni a következő szezonra.

Minszki portré – Bodonyi András és a világbajnoki bronzérem

– Van már olyan cél, amit megfogalmaztál magadnak 2017-re?

– Ebben az időszakban igazán konkrét célokról még nem nagyon lehet beszélni, egyelőre a téli munka lebeg a szemeim előtt. A korom alapján jövőre még beférek az U23-as mezőnybe, de őszintén bevallom, hogy ez számomra csak a B-terv, 2017-ben már a felnőtt világbajnokságra szeretnék eljutni.

– Egy dolog viszont elég biztos veled kapcsolatban, jövőre is elsősorban a C1-1000 méterre készülsz!

– Nekem az ezer egyes a főszámom. Természetesen gyermekkori álmom, hogy eljuthassak egy olimpiára, ehhez azonban még sokat kell tanulnom és fejlődnöm. Úgy érzem két éven belül reális lehet, hogy ebben a számban én lehessek a legjobb magyar versenyző. A hazai mezőny nagyon erős, még úgyis, hogy Vajda Attila jövőre már nem indul ezen a távon. Jelenleg Vasbányai Henrik a legerősebb, most még előttem jár, egy nagyon rutinos, kiváló kenus, de azon leszek, hogy utolérjem.

– Ha már szóba került Vajda Attila, ebben a szezonban már nem a csapattal edz. Milyen az élet nélküle? 

– Most még annyira nem érezzük a hiányát, hiszen annyira új ez a dolog. Hosszútávon viszont a kis csoportunk számára nagyon komoly szakmai veszteség, hogy ő már nem lesz velünk. A mindennapokból és a tavaszi vizes edzésekről is nagyon hiányozni fog.