Gloria Victis - Országos döntő 2. hely

Gloria Victis 2.hely

Nagy örömmel fogadtuk a hírt szeptember 10-én, hogy idén is részt vehetünk a Gloria Victis történelmi vetélkedő országos döntőjén, amelyet már hagyományosan október 21-23. között rendez a Rákóczi Szövetség Budapesten.

El is érkezett október 21-e, az indulás napja. A tavalyi évhez képest a csapatunk nem változott, ugyanakkor szerettünk volna javítani a tavalyi versenyen elért 8. helyünkön. Akárcsak tavaly, úgy idén is Vály György Tanár Úr kísért minket. Igyekeztünk minél jobban felkészülni, hogy ezt a kitűzött célunkat elérhessük. Szerencsére problémamentes utunk volt Budapestig, a szállásunkat pedig viszonylag gyorsan megtaláltuk. Miután elfoglaltuk azt, a nap hátralevő része pihenéssel telt számunkra.

Másnap reggel indultunk a verseny helyszínére, amelynek az elmúlt évhez hasonlóan a Budapesti Műszaki Egyetem adott otthont. Az írásbeli fordulót 2 órán keresztül írhattuk. A feladatok igencsak változatosak voltak, valamelyik könnyebben, valamelyik nehezebben ment nekünk. Miután befejeztük a feladatsort egyből ebédelni indultunk. Ebéd után kicsit sétáltunk a városban, majd különböző programok következtek. Először meghallgattuk az október 23-i megemlékezést az egyetemen, utána pedig csatlakoztunk az onnan induló fáklyás felvonuláshoz, amelyen a Rákóczi Szövetség jóvoltából rengeteg külföldi magyar diák is részt vehetett. A fáklyásmenet végén egy újabb megemlékezés következett a Bem téren, míg a napot a Rákóczi ifjúsági találkozó zárta, ahol a Bagossy Brothers Company adott felejthetetlen koncertet.

Október 23-án rendezték a szóbeli döntőt, ahová a 60 résztvevő csapatból a legjobb 10 jutott be. Nagyon örültünk, mikor kimondták a bejutó csapatok nevét és mi is köztük voltunk. A döntő sosem egyszerű, hiszen itt csak a legjobbak versengenek, ennek megfelelően próbáltuk a lehető legjobban megoldani a feladatokat. Az eredményhirdetésen az izgalom a tetőfokára hágott, minden csapat izgult, hogy mi lesz a végeredmény. Mikor megtudtuk, hogy második helyen végeztünk, alig hittük el, mert nem számítottunk ennyire előkelő helyezésre. Hatalmas dicsőség volt, mivel nagyon erős mezőnyben sikerült mindezt elérni. A boldogságunkat pedig csak fokozta, hogy az első három csapat egy törökországi jutalomutat nyert. Ezzel zárult le az idei programsorozat, amely során sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Mindezek után nagyon jó érzés volt hazautazni Miskolcra.

Köszönjük a felkészítést Vály György Tanár Úrnak!

Az utazásra január 18. és 22. között került sor egy nagykanizsai és egy dunaszerdahelyi csapat társaságában. Lehetőségünk nyílt felfedezni Isztambul sűrű utcáit, a bazárok csillogó kirakatait és persze a török-magyar barátságot hirdető árusok jókedvét. Egy szimpatikus török úr, Nevzat Sariçelik volt az idegenvezetőnk, aki meglepően jól – bár néha viccesen – beszélt magyarul és a lehető legmélyebben akarta velünk megismertetni a helyi kultúrát. Természetesen megmutatta a legnagyobb látványosságokat. 18-án késő délután értünk a szállásra, így aznap csupán szabadprogram keretében bolyongtunk a környéken, de a második napon ellátogattunk a Kék mecsetbe, meghallgattuk a Hagia Szophia történetét, majd meg is néztük. Felkerestük Medúza szobrát az Elsüllyedt Palota hangulatos oszlopai között. Utána egy kiadós séta következett a Topkapi palota megannyi látnivalója között, ahol az „egyik legszép panorámát” is lehetőségünk volt megtekinteni, ahonnan egyszerre tárult elénk a Boszporusz, az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger is. De a verseny témájához hűen egy rodostói látogatást se lehetett kihagyni. Erre hétfőn került sor, itt megnéztük a házat, ahol Rákóczi száműzetése alatt naponta megfordult ebédidőben. Az épület ma múzeumként szolgál, ahol több videót is megnézhettünk (akár magyar, török és angol nyelven is) a fejedelem életéről. Délután visszatérve Isztambulba még maradt idő szétnézni a Nagy Bazárban is, ahol minden erejükkel próbáltak minket rábeszélni az árusok egy kis édesség, hűtőmágnesek, táskák, pólók esetleg egy arany karkötő megvételére. Az ezt követő napon ismét Isztambul került a fókuszba. Egy kellemes hajókázással indítottuk a napot, miközben megkóstolhattuk a „szalep” nevezetű, téli italkülönlegességet. Utána séta át a Galata hídon, aminek különlegessége, hogy a kétszintes híd alsó részén végig éttermek sorakoznak, az egyikbe be is mentünk és egy gyors ebéd keretei között megízleltük a helyi halakat. Innen tovább sétáltunk a Galata toronyhoz, ahonnan kisebb várakozás után szinte az egész várost beláthattuk. Ezzel a nap még mindig nem ért véget. Buszra szállva meg sem álltunk a magyar főkonzulátusig, ahol a főkonzul úr türelmesen válaszolt végeláthatatlan sokaságú kérdéseinkre. Január 22-én délelőtt még átmetróztunk Ázsiába. Bejártuk a piacot és szemügyre vettük a nem mindennapi, olykor sokkoló árukat, mint a kb. egy méter átmérőjű sajt, ecetes szőlőlevél, birkafejek, lábak… Utána elindultunk vissza a szállásra, majd a repülőtérre és végül Budapestre.
Felejthetetlen élmény volt!

A csapat tagjai voltak: Majerusz Ádám, Palencsár Enikő, Szabó Barbara Noémi