Tasnádiné Hajdu Ági halálára

Tasnádiné Hajdu Ági.

Az imént kaptuk a hírt, hogy volt kollégánk, sokunknak kedves barátja, Tasnádiné Hajdu Ágnes a mai napon eltávozott közülünk. Kereshetjük az eufemizmusokat, a megszépítő körülírásokat a halálra, de ez sem tudja a rideg tényt, a halál megdöbbentő véglegességét enyhíteni.

Hajdu Ági több mint tíz évig volt a Herman meghatározó tanáregyénisége. Idekerült erejének teljében, kiforrott személyiségként, szakmája, a zene iránti teljes elkötelezettséggel, derűvel, emberszeretettel, művészi vénával,  életörömmel.

Itt töltötte munkás életének egy hosszú szakaszát, hatott a személyiségének varázsával.  Elvarázsolt gyereket és kollégát,  mindig talált csapatot az ötletei megvalósításához. Felvirágoztatta  a  Herman zenei életét, vokált működtetett, megszerettette velünk a gospelt,  zenés nagyszínpadi produkciókat álmodott meg és vitt színre, énekeseket nevelt és mentorált, zenészeket istápolt. Közben  összetartó közösséget formált a gyerekekből,  közben életszemléletet és kultúrát terjesztett, közben példát adott szeretetből és  mesterségből.

Amikor az élet elsodorta tőlünk, fájóan hiányzott a tanáriból, kicsit megfakult a hermanos zenei élet, új utakat kellett keresnünk.
És most ez a fájdalom már örökre velünk marad.
Te már Odafent szervezed a vokált, mi pedig itt lent őrizzük az emléket, a csodát. Isten Veled, drága Ági!