Szalagavató 2016

A 2016/2017. tanévben végző négy osztály szalagja

Kedves végzős hermanosok!
Tisztelt szülők, ünneplő közönség!
Kedves Kollégáim!

Shakespeare egyik szonettében azt írja, hogy „Az ünnepnap azért kápráztat el, mert szürke napokból ragyog elő…”

Ma is felragyogott az ünnep, de amig ezt a ragyogását átélhetjük, azelőtt sok-sok munka, izgalom, fáradozás, energia, szervezés szükséges. Munkával teli szürke napok vezetnek az ünnephez, meg kell dolgoznunk az ünnepi pillanatokért. Meg kellett dolgoznotok a tanulmányaitok alatt, hogy most itt állhassatok, megdolgoztak tanáraitok 4-5-8 évig, megdolgoztak a műsor szerkesztői és rendezői, hogy most minden az egyszeriség, az „itt és most” élményével hasson. De megdolgoztatok a műsor próbafolyamata alatt és megdolgoztak a kedves szülők is amíg eljuttattak Titeket idáig. Megdolgozott az iskolavezetés is, és sok-sok diáktársatok, hogy ez a pillanat ilyen szép lehessen számotokra. 

Ilyenkor szalagavató idején sokszor eszembe jut, hogy ami nektek egyszeri, egyedi, és megismételhetetlen, az nekünk, tanároknak, igazgatónak évről évre visszatérő rítus és mérföldkő.  S mégis, amikor eljön a pillanat, hogy szóljak Hozzátok, akkor az egyszeriség és a ciklikusság összeforr, és a két különböző pillanatot összeköti a közös ünnepünk. Pilinszky írja: „A valódi ünnep: az idő és az örök lét érintkezése. Igaz, csak pillanatra tarthat…, de enélkül a pillanat nélkül puszta körforgásba merül vissza naptárunk.”

A különböző szalagok, különböző funkcióval végig kísérik egész életünket.

Újszülöttként kaptátok az első szalagocskát a karotokra, rajta nevetekkel, születési dátumotokkal, édesanyátok nevével.

Óvodás korotokban kettévált ez a szalag, lett belőle egyrészt a jeletek (dömper, vödör, zászló és labda) másrészt a sétákon a szalag összekötő funkciót kapott, mindenkinek fognia kellett, biztonságot és védelmet jelentett. Aztán jött az iskoláskor, a gólyatáboros karszalag, mely a Hermanhoz tartozást jelezte és egyesek egészen sokáig viselték. Majd a kiskamasz korból alig kinőtt gyerek fesztivál karszalagra vágyik jelezve a felnőttségét a külvilág felé.

És a mostani feltűzendő szalagotokban ez mind egyesül. Jelzi a külvilág számára az életkorotokat és a hovatartozásotokat. A színe, a hímzés mintája a szűkebb közösségetek, az osztályotok választását tükrözi, viták, kompromisszumok, nézeteltérések eredményét. De a szalag jelzi azt is, hogy sürget az idő. Figyelmeztet: Utolsó lehetőségekre, a döntés felelősségére, a jól kihasznált időre. Csupán hetek vannak hátra és döntenetek kell, néhány hónap és el is dől, hogy sikerül-e. Figyelmeztessen és emlékeztessen a szalag, hogy használjátok ki az utolsó lehetőségeket, most amikor még biztonságban vagytok az iskolai falak között. Mint az óvodás szalag még tart a kapaszkodás, még vezetnek titeket, még összefog a kötelék. 

Legyetek büszkék erre a szalagra, a hermanos voltotokra! Azzal a reménnyel tűzzük fel nektek a szalagot, hogy örömmel teszitek ezt, büszkén vállaljátok iskolátokat, nem feledkezve el arról, hogy a szalag mindenkit és mindenhol kötelez is egyben, hiszen viselkedésetek, szavaitok és tetteitek alapján azt a közösséget is megítélik, amely érdemesnek tartott benneteket a szalag viselésére. Akinek több adatott, attól több kívánatik – ez a gondolat kötelezi ennek a szalagnak a viselőit. És amikor felteszik a csuklótokra az afterparty beléptető karszalagját, akkor se feledkezzetek meg a kabátotokon díszlő hermanos szalag üzenetéről. 

Most mikor feltűzzük a várva várt szalagot, ünnepeljünk együtt, szülő, tanár és diák, mert…

 “Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a pillanatokat – megállunk, hogy érezzük a napfényt, és saját szivárványt építünk.
Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a lehetőségeket, és nekivágunk saját kalandjainknak.
Ma van az a nap, amikor élünk és nem aggódunk, amikor megünnepeljük az örömöt, amikor időt találunk álmainkra, és arra, hogy higgyünk a csodákban.”