Izgalom, öröm, büszkeség, meghatottság töltötte el szívünket-lelkünket az elmúlt két hónapban, de különösen a múlt héten.

Büszkék voltunk, amikor hírt kaptunk arról, hogy volt hermanos diákunk, Guzi Blanka öttusázó kijutott az olimpiára. Működni kezdett a hermanos család, buzdító videókat forgattunk neki, képgalériát készítettünk az aulába, közös szurkolást szerveztünk  vasárnap délelőttre.
Közben emlékeztünk, felidéztük az iskolába bőrönddel járó szerény, aranyos kislányunkat, aki panasz és zokszó nélkül mosolyogva tette a dolgát, mind a gimnáziumban, mind az edzéseken.

És vártunk, és vártunk a vasárnapi döntőig, a hermanos facebook oldalunkon folyamatosan áradtak a hírek, majd ültünk a tévé előtt egyedül vagy nagy közösségben és lélegzetvisszafojtva szurkoltunk a mi lányunknak, aki a versailles-i kastélykertben hihetetlen csodát vitt végbe, a döntőben a 13. helyről előrevágtatva a 4. helyen végzett. A büszkeség és a meghatottság elegyedett bennünk a díjátadón, ahol a magyar himnusz ugyan nem Blankának szólt, de mi úgy hallgattuk, mintha ő állna a dobogó legfelső fokán nyakában Párizsba is magával vitt hermanos zászlóval.
Forrás: eurosport.hu, m4sport.hu
Meghatott az eredménye, a nekünk szóló köszönő videója, amelyben ugyanazt a kedves, visszafogott ifjú hölgyet látjuk, aki elballagott tőlünk.
Isten éltessen, Blanka! További sikereket kívánunk! Várunk vissza a Hermanba.
Categories: Iskolaélet