Kedves HERMANOS Diákok, Tanárok! Kedves Mindenki!
Igen, így nagybetűkkel, mert ide járni kiváltság volt.
Hogy ki vagyok, vagy mi vagyok ma? Ügyvezető. Hogy ez lesz belőlem? Sosem gondoltam volna.
Én a „későn érő” kategóriába tartoztam. Érettségi előtt az osztálytársaim céltudatosan adták be jelentkezési lapjaikat a legkiválóbb jogi, vagy orvosi, vagy közgazdasági egyetemekre. Én nem. Fogalmam sem volt, hogy mit akarok, csak annyit, hogy legyen benne angol, és ne legyen benne matek vagy fizika vagy vér. Természetesen nem vettek fel nyelvtanári szakra, gondoltam, a következő évi felvételiig elütöm az időt, így kerültem a bábszínházba, és ott ragadtam. Egy évre terveztem, tizenkettő lett belőle. Közben diplomám is lett. Utána sok évig műszaki és később pénzügyi területen dolgoztam, ami a matematika és fizika és kémia csodálatos egyvelegét zúdította rám, úgy, hogy egyik sem volt a szívem csücske. Ráadásul még egy könyvelőiskolát is kijártam. Pár éve visszatértem a bábszínházba. Jelenleg is itt dolgozom.
Jómagam 1990 és 1994 között koptattam a padokat. Nem volt kiemelkedő teljesítményem, se színjeles bizonyítványom egyik év végén sem. Inkább jó tanuló voltam, néha kicsit rosszabb.
Sőt…, de erről inkább nem osztanék meg semmit.
De szívesen megosztom veletek, Önökkel, hogy mit adott nekem ez az iskola.
A/4 terjedelemre nehéz leszűkíteni mindazt a megannyi élményt, amit a Hermantól kaptam– bálok, diákigazgató választások, kirándulások, tanulmányi utak, jó hangulatú és érdekes órák.
Adott önbizalmat, kitartást, tudást. Megtanultam azt, hogy nem az a fontos, hogy hogyan tudok egy verset, vagy akár egy tételt szóról szóra bemagolni, hanem azt, hogy lássak a dolgok mögé, értelmezzek, tudjak logikusan gondolkodni. Megtanultam azt, hogy csapatban dolgozni, közösségben alkotni sokkal jobb, mint egyedül, és itt nem csak a saját osztályomra gondolok. Hogy nem csak az én véleményem van, hanem másé is, ami jobb lehet…ezáltal megtanultam elfogadni és befogadni. Megtanultam, hogy merjek kísérletezni, merjek más lenni, hogy bátran álljak ki magamért és az igazamért. Megtanultam, hogy küzdjek az álmaimért és a céljaimért. Sorolhatnám még napestig. Adott olyan barátságokat, melyek a mai napig tartanak.
Ügyvéd, pénzügyi szakember, bolti eladó bárkiből lehet. Én olyan pályát és szakmát választottam, ami gondolkozásra és kreativitásra ösztönöz, szól a gyerekhez és a felnőttekhez egyaránt.
Olyan valaki lettem, akiből az országban csak nagyon kevés van, és ezt a Hermannak köszönhetem!
Öröm volt ide járni!
A gondolatokat össze-vissza gépelte: Temesvári Éva Rita, A Miskolci Csodamalom Bábszínház igazgatója