Nyolc év a Hermanban. Szép volt, izgalmas, építő és megalapozó.
Érettségi után jobb híján Milánóba mentem. Biztos voltam benne, hogy felvesznek Budapestre általános orvostudományi karra, de az égiek és Arany nem így akarta, ezért elfogadtam egy lehetőséget, és a miskolci Éden cukrászda hűtőházából Milánóba mentem modellkedni, ahol egy Gianfranco Ferré és Armani bemutató után Leonardo da Vinci Utolsó vacsora freskója előtt megfogalmazódott bennem, hogy fogorvos leszek inkább, hiszen én is szeretek festeni. Azóta is hálás vagyok ezért.
Egy évvel később már Debrecenben voltam a fogorvosi karon, ahol a Herman extrái miatt jegymegajánlóval váltottam ki a genetikát mint tantárgyat, a szerves kémiát, a statisztikát, az informatikát és a latint. Ezeket mind a Hermanban tanultam, és nagyon jó érzés volt, hogy én ezeket tudom és nem kell bejárnom az órákra “még egyszer” meghallgatni.
Az egyetem alatt is folytattam a modellkedést, amiből nagyjából finanszírozni tudtam a költségeimet. A téli és nyári szezonokra jártam ki Milánóba vizsgaidőszak után, nagy nevekkel dolgozhattam, és sokat utaztam, tapasztaltam. Harmadéves fogorvostan hallgató voltam, amikor utoljára utaztam, és a menő Milano helyett Pekinget választottam, hogy még utoljára világot lássak, 23 évesen már kicsit koros voltam ehhez. Ott 3 hónapot töltöttem, fantasztikus volt, végül az egyetem negyed és ötöd évében angolt tanítottam, mert ekkor már sok volt a kórházi gyakorlat, nem lehetett ennyire “szabadon” ugrálni a világban.
2015-ben költöztem Budapestre, ahol először egy 3000 fős körzetben kezdtem el praktizálni, majd Pest megyei körzetekben és magánrendelőben is. Mivel egyáltalán nem értettem a gyerekfogaszathoz, és a környezetében sem senki más, de a felnőtt pácienseim egyre többször hozták el gyermekeiket, ezért úgy éreztem, ezzel is kell foglalkoznom. Így találtam meg a hivatásom, 2019-ben tettem szakvizsgát gyermekfogászatból, az évfolyamon egyedül kiemelt szakmai dicsérettel a gyermekfogászatban bemutatott pszichológiai ismereteimért, amire nagyon büszke voltam. 3 orvosi egyetem docens asszonyának tudtam újat mondani ebben a témában. A rezidens képzésem alatt már csak magánrendelőben dolgoztam, és alapvetően felnőtt szájrehabilitációval, esztétikával foglalkoztam, hogy finanszírozni is tudjam a rezidensképzést, meg az életet.
2020-ban, pár hetes terhesen csatlakoztam a budapesti Manó Dentalhoz, ahol két befektetővel megálmodtuk a legszuperebb Gyermekfogászatot az országban. Ez idő alatt én már a második szakvizsgámat csináltam, a fogszabályozást. Közben férjhez mentem – egy hermanos évfolyamtársamhoz,- és megszületett a kislányom, Ajna 2021 tavaszán. Amikor a kislányom 8 hónapos volt, akkor neveztek ki a rendelő főorvosának, ami hatalmas megtiszteltetésként ért az aktív gyed időszakomban. Azóta is azon dolgozom, hogy Budapest és Magyarország fogproblémával küzdő gyermekei a legjobb ellátást kapják. Itt emelném ki a 3 év alatti picik tejfogpótlásait, amivel tudomásom szerint más nem igazán foglalkozik, mert “majd kiesik 7 évesen”. Ezen szeretnék változtatni, a gyerekek egészségén és életminőségén, amíg dolgozom. Büszkén de mégis sajnálattal mondhatom, hogy országos is határon túli pacientúrám van, és nincs olyan munkanapom, amikor ne tudnék mit csinálni.
Mindezek mellett mivel kb. 10.-ben kaptam egy egyest a 12 perces futás felmérésre Szilágyi tanár úrtól, elkezdtem futni, és sok évnyi kisebb verseny, dobogó és kupa után háromszor futottam 4 órás maratont, és egy fél távú ironmant is (2 km úszás, 90 km bicikli, félmaraton) ahol egyébként második is lettem. Van még hova fejlődni, a szégyen egyes sportolóként örökké belém égett, de ez jó, mert motivál arra, hogy 4 órán belül fussam 2025-ben a maratont. 🙂
Én úgy érzem, megérkeztem, megtaláltam azt a kis szegmenst, amiben nyomot hagyhatok, oktathatok, a munkám a hobbim is, és minden percét élvezem minden nehezségével együtt. Sok idő telt már el a Hermanban töltött éveim és érettségi óta, de köszönöm az orientációt, köszönöm Farkas tanár úr munkáját, akire gyakran gondolok, hogy milyen jó nekem, hogy tanulhattam tőle és hálás vagyok, hogy olyan anyuka vagyok, aki keni-vágja a rendszertant is még mindig, és nem tud tőlem olyan állatot kérdezni a kislányom, amit ne ismernék, és ne tudnék rendszertani kategóriába sorolni.
Ha elölről kellene kezdenem, pont ugyanígy csinálnék mindent.