Őszi terepgyakorlat

Az ősz folyamán a Herman érdeklődő diákjainak több lehetősége is volt terepbiológiai vizsgálati módszerekkel ismerkedni iskolánk tanára, Ölveczki Gyula segédletével.
Szeptember 28-án folytattuk a Bükki Nemzeti Parkkal megkezdett együttműködést, és Mária-forrásnál lévő Szitakötő házat „megszállva” ismerkedtünk a Bükk élővilágával. A „Szinva mint ökológiai folyosó” munkacímű kutatásban résztvevő diákok közreműködésével madárgyűrűzési mintavételt végeztünk abban a reményben, hogy az itt jelölőgyűrűvel ellátott vörösbegyek, cinegék stb. a későbbiekben előkerülhetnek Miskolc alacsonyabban fekvő területein, kimutatva ezzel a Szinva-Garadna rendszer jelentőségét a helyi léptékű vonulási események során. Közben gyönyörködtünk a hegység fölött tömegesen vonuló ragadozómadarakban, páfrányokat és gyepi békát határoztunk, majd rácsodálkoztunk, milyen mesteri fészket tudnak építeni a nagy pelék egy konyhaszekrényben két tekercs WC-papírból.
Az alacsonyabb térszínek vallatása nem sokat váratott magára, kutató diákjainkkal a következő szombaton a Szinva torkolatához vezetett az utunk. Ide Farkas Anna tanárnő és Farkas István tanár úr kíséretében egy nagyobb létszámú diákcsoport is kilátogatott, hogy bepillantást nyerjenek a madárgyűrűzési mintavételbe. A borongós időben nagy öröm volt, hogy a kutatás kiemelt célfaja, a hegyi billegető egy példánya is a hálóba került. Sajnos éppen a csoport távozása után…
Október 12-én egy Miskolctól távolabbi vizes élőhely vallatásába fogtunk. Ölveczki tanár úr lakóhelye mellé, a múcsonyi Lánc-réten elterülő mocsárhoz látogatott egy kis csapatunk, melynek egy végzős hermanos diák is a tagja volt. Az őszi madárvonulás ekkor mutatta meg az igazi arcát: pár óra alatt 42 madár került a hálóba, a vonuló rigók, vörösbegyek, füzikék mellett jócskán fogtunk cinegéket, és két különlegesebb madár, a nádaslakó barkóscinege egy párja is tiszteletét tette.